2008. január 20., vasárnap

Pápa - persona non grata.

Hát, igen. Ennek is be kellett következnie! A Pápa nem kivánatos személlyé vált a tudomány egyik fellegvárában, a legnagyobb (!) európai egyetemen, a La Sapienzán.

Az Egyetem diákjai szinte egyöntetüen, az oktatóknak pedig egy része, úgy látják, hogy a tervezett megtisztelő látogatás nem időszerű, mert a "füttymentesség" nem garantálható. Szegény XVI. Benedek most azért lakol, amit tulajdonképp elődje Voytila vétett a keresztény hit, a hívők ellen, a judeokrisztianizmus pátyolgatásával, a zsidóság előtti orcapirító meghunyászkodással, a nyálas vezeklésssel és sokminden egyébbel.


A tüntetők, hírek szerint, a megégetett eretnekek: Savonarola és Giordano Bruno képeit emelték a magasba és Voltaire eszméit emlegették, már ami a szabad gondolkodást illeti.

Nagyot tévedett a pápa amikor kezdeményezte, engedte, vagy nem akadályozta meg hívei ellentüntetéseit.

Ez most nem időszerű. Az Egyháznak kell értékelni azt a nyilvánvaló tényt, hogy már nem "Anya", nem "Egy" és főleg nem "Szent". Tetszik - nem tetszik, fel kell öltenie a bünbánók ingét a "Sanbenitot" és meg kell követni ... persze nem a zsidóságot, hanem a zsidó világhatalmi törekvéseknek kiszolgáltatott hívek milliárdjait!

Százmilliók tátották a szájukat mikor II. János Pál végig haknizta a világot. Senkinek sem tünt fel, hogy a meglátogatott államok, mint népeik elnyomói, szervezték és finanszírozták a látogatások költségeit, tervezték a látványelemeket, úgy hogy Szent Péter méltatlan utóda valóságos diadalmeneteket tarthasson mindenütt, ahol bíbor-saruiban végigslattyogott a vörös szőnyegeken.

Senkinek sem jutott eszébe rászólni: le a papuccsal, térdre czudar, csússz Canossád felé.

A Római Katolikus Egyház fennállásának jó kétezer éve során mindíg a hatalmasok kegyeit kereste, az elnyomottaknak pedig tűrést prédikált és boldogságot igért - a tulvilágon.

Ez elleni lázadás volt a Felvilágosodás, amely a Nagy Francia Forradalomban csúcsosodott és a király lenyakazása után szekularizálta [!] a társadalmat, annak minden intézményét.

[Ezért nincs feszület a francia oktatási intézményekben és ezért nem viselhetnek csadort az iszlámhívő leányhallgatók.]

Úgy tűnik, a Világon újabb szekularizációs hullám söpör végig feltartóztathatatlanul és a vallásgyakorlást természetes közegébe tessékeli: a templomokba, a temetőkbe, az egyházi intézményekbe és az emberi leklkek "templomaiba".

Az arannyal gazdagon cicomázott főpapok [lásd a képen a Pápa "ornátusát"] ideje lejárt. Ám ha mesterüket követnék a szegénységben, szerénységben, az elesettek istápolásában, akkor: talán ....

Sz. Gy.
















2008. január 15., kedd

Ellenállás?

Most nehéz lesz elkerülnöm a hiúság vádját, mégis felemlegetek valamit.

Egy magamfajta "harcos", mellesleg öreg vidéki fiskális, az Internet dzsungelben csak akkor kúszhat olyan magasra, hogy elcsípje a napfény cseppnyi sugarát, ha a keresők észreveszik. Közülük is legeslegnagyobb a Gooooogle. A http://szeszak.tvn.hu/ címen elhelyezett "Comment" elnevezésű Honlapomat a G. keresőrobotjai felfedezték, ezáltal némi fényhez jutottam. Ilyen mázlim volt annak ellenére, hogy szinte egyáltalán nem írtam kulcszsavakat az index metafájljába.

Komoly ok késztetett arra, hogy elhagyjam e kedvenc kertemet és parlagföldbe vágjam az ásómat. Tudtam persze, hogy ezúttal nincs lustálkodás, kulcsszavakkal kell feltölteni a metafájlt, nincs mese.

Nos, ezúttal nem volt szerencsém, mert elkerülnek a keresőrobotok, holott ladikom nem kissebb, mint a korábbi volt. Az árbocra kiakasztott "jelző-lepedő" viszont jóval nagyobb az előzőnél. Mellesleg szólván az új honlap címe: http://harcos.cwi.hu A Honlap neve "Ellenállás".

Ennek ellenére nem megy a bolt, akkor se' ha kiállok az ajtóba. Már arra is gondoltam, hogy ezek a robotok olyanok lehetnek, mint a tévébeli "Robotzsaru", aki gépiesen mozog, ugyan de mégis emberi szemmel lát, emberi aggyal gondolkodik, tehát finoman disztingválni is képes.

Márpedig ha egy "szélsőséges" Honlapot "disztingválnak", annak annyi. Pontosabban annyi, mintha diszkvalifikálnák.

Persze nem lenne az ember annyira robotfüggő, ha a magyar nemzeti honlaptulajdonosok nem írtóznának attól, hogy indexlapjukra feltegyék honlaptársuk bannerét.

Ebben a helyzetben két út kínálkozik. Az egyik, hogy a mérsékelten frekventált honlapíró E-mailbe plántálja művét és szórja - szórja a szélrózsa minden irányába, "szabadon közölhető" jeligével. Ez többnyire bejön, de hogy őszuinte legyek, nekem derogál. Mit tegyek, ilyen vagyok.

A másik megoldás a vegetálás. Ez számomra szimpatikusabb, mert néhány "megrögzött" olvasóm azért kitart mellettem. Ennélfogva "irodalmi életterem" túlterjeszkedik némileg íróasztalom fiókján. Ez - így - több a semminél. Hatása pedig üdvös, mert kielégítetlen hiúságot kelt, ami viszont a leghatékonyabb endorfinkúra a renyhe agy számára.

Ergo: töröm a fejem.

T.